Békéscsabai Páduai Szent Antal templom
Íme a Békéscsabai Páduai Szent Antal templom: Barangolásaink során sok falut, várost bejártunk, sok templomot lefényképeztünk, és mindig éreztük, hogy a templom olyan, mint a hely, ahol épült: a település szerves része. Reméljük, hogy ez az oldal kellemes élményt nyújt mindenkinek, akit érdekel az építészet, és segítségére lesz azoknak, akik információt szeretnének gyűjteni munkájukhoz, dolgozatukhoz.
A Békéscsabai Páduai Szent Antal templom
A békéscsabai Páduai Szent Antal-társszékesegyház (belvárosi katolikus templom) 2010 óta Szeged-Csanádi egyházmegye társszékesegyháza. A kéttornyú templom a város második legnagyobb temploma az evangélikus nagytemplom után. Neogótikus stílusban épült, 1910-ben szentelték föl. Tornyai 61 méter magasak.
Négy harangja van: 900, 350, 190 és 40 kg-osak. A mai, 110 cm alsó átmérőjű nagyharang 1937-ben, Szlezák László budapesti műhelyében készült Szent László tiszteletére, ezt Hősök harangjának is nevezik. A 80 cm átmérőjű Szent István-harang ugyanekkor készült Szent István halálának 900. évfordulójára. Felirata: „SI DEUS PRO NOBIS – QUIS CONTRA NOS?”. A lélekharang 43 cm alsó átmérőjű, 1802-ben készült Eberhard Henrik műhelyében.
A katolicizmus
A katolikus egyház intézményes megjelenési formában, hierarchikusan van jelen a társadalomban. Összesen 24 eltérő szertartású és különböző hagyományokkal rendelkező autonóm részegyházból áll, amelyek közül a legnagyobb a nyugati katolikus egyház. Pontosabban latin rítusú katolikus egyház.
A többi közösséget összefoglaló néven keleti autonóm részegyházaknak, régebbi kifejezéssel unitus (azaz egyesült) egyházaknak nevezik – ezek a nagy egyházszakadás után a keleti egyházak azon kisebb részei, melyek később csatlakoztak a római katolikus egyházhoz, megtartva saját liturgikus és egyházfegyelmi hagyományaikat. Ezek közül Magyarországon legismertebb a görögkatolikus egyház.
Magyar templomok
- Katolikus templomok
- Református templomok
- Evangélikus templomok
- Ortodox templomok
- Izraelita templomok
Történeti forrásunk volt: wikipédia